2010. augusztus 14., szombat

ELFÚJTA A SZÉL

... pontosabban a szélvihar a teraszról a vájlingot, az edényalátétet, a ringlót, meg mittomén még mit. Amit ért.
Az ablakot egyszerűen benyomta - lehet, hogy nem elég jól volt becsukva - és rohangáltam a ronggyal, törölni az ablak alján beözönlő vizet, utána meg felmosni, ami lefolyt a földre.
Baromi nagy dörgés-villámlás volt.Luli meg kint spacírolt a szakadó esőben.
Régen hótt ideg volt a dörgéstől, villámlástól, most meg sztoikus nyugalommal szarta le, és csak mászkerált.

Holnapra meghíttak ebédre a bazsi búcsúba.
Hát körhinta ha lesz is, nem ülök föl rá. Nehogymá széttörjön alattam a gipszló.
De már olyan semmi búcsú szokott csak lenni, hogy az nudli.
Régen, gyerekkoromban bezzeg volt minden.
Fahalak pecázása lavórból, céllövölde (izguló cigányasszonnyal, hogy ki ne lűdd a nagybaba szemit a fölső sorban), kakasnyalóka, vattacukor, mézeskalácsos, bádogbögre-reszelő-merőkanálárus, olyan lovacskás körhinta kicsiknek, ringlis nagyoknak (jófejberúgtak eccer, mikor a leálló hintán még kirúgta az előtte ülő csajt egy HMCS), aztán este a kocsma mellett élőzenés táncmulaccság. A dobos volt a legkigyúrtabb, a huppogást még tán Sümegen is halloták. Húúú, hogy rúgták a port a legények-jányok, meg hogy smároltak a "parkett" szélén, a bozótos felé elhúzódott párocskák a mézes-édesen elnyujtott, szívet tépő lassúkra.

Az ember még egy hét múlva is ellágyultan ábrándozott a nagy eseményről.
Főleg ha végigjárta a faluban lakó összes rokont, és hűtőgép híján be bírt nyalni valami enyhén romlott fasírtot, vagy, kissé állott rántotthúst, picit savankás tortát.
A következő hetet ábrándos fosással az udvari budin töltötte. :D
De még így is szép volt.

Hát ezt is elfútta a szél.

Azért holnap elmék, megeszem a pörkűttes nokedlit káposztasalátával, mert a rokonyember mondta, mikor kérdeztem tőle, mi lesz az ebéd (hülyeség kérdezni, hát a búcsúi ebéd mifelénk mindig ugyanaz) hogy ő vett káposztát, meg uborkát, szóval káposztás-uborkasaláta az tuti. A többi majd hozzánől.

Na, oszojjunk, mer dolog van ezer.
Az innep csak holnap veszi kezdetét.
Csók a városi nyaszvadtaknak!
Élek és virulok, holnap meg mulatok, mint állat!
Ja, ha mégis lesz valami sátor, megkérdem van-e seggenfütyülős lovacska, mer az má régi vágyálmom!"